Referenciáink‎ > ‎

NO-DIG építési és felújítási technológiák

 

A NO-DIG eljárások új technológia eljárások, Magyarországon nincsenek szabványosítva. Egyes technológiákra csak DIN szabvány létezik, amelyet a szakma mértékadóan elfogad. A meglévő egyéb MSZ szabványokat azonban az új technológiák tükrében célszerű figyelembe venni, a hiányzókat pedig házi szabványok készítésével és alkalmazásával helyettesíteni. A minőség biztosítására így a technológia részleteinek a gyakori és szigorú ellenőrzése marad, mellyel, nagy valószínűséggel a kivitelezés jó minőséget fog eredményezni.

 

A NO-DIG eljárások vitathatatlan előnye, hogy nem kell teljes nyomvonalat szabaddá tenni és általában igen termelékeny építési módszerek. Ehhez azonban egy alaposabb és hosszadalmasabb előkészítés tartozik, amit mindenképpen figyelembe kell venni. Az eljárások közül mindig a számunkra legoptimálisabbat kell egy munkához kiválasztani egyszerre érvényesítve a műszaki-, a gazdasági-, és az üzemeltetési szempontokat.

 

Magyarország a NO-DIG technológiával kissé sajátos helyzetben van, mivel nálunk a vízellátás területén nem indult el egyértelműen hódító útjára, mint kizárólagos építési és rehabilitációs technológia. Ennek oka igen összetett és abban keresendő, hogy sok esetben nem bizonyul gazdaságosabbnak a hagyományos nyíltárkos technológiánál, nagyobb az előkészítési igénye, a hazai vállalkozók a technológiáknak csak töredékével rendelkeznek és nincs kizárólagos, mindig alkalmazható technológia.

 

A szakmai cél, hogy az ellátási színvonal megőrzése, ill. fejlesztése mellett a csőhálózati felújításokat korszerűbb környezetkímélőbb technológiákkal hajtsuk végre. Ezekkel a módszerekkel a felújításra kijelölt vízvezeték rövid idő alatt, kitakarás nélkül a forgalom minimális zavarása mellett lehet új vezetékre kiváltani.

 

1. Csővezeték építése új nyomvonalon NO-DIG technológiával:

 

A kitakarás nélküli NO-DIG eljárások úgy építenek csővezetéket, hogy egy indító és egy célgödör között valamilyen eljárással talajbontás nélkül, a föld alatt kerül átvezetésre az új cső. Az új vezetékek új nyomvonalba vezetésénél alapvető probléma az új cső megvezetésének kérdése, hiszen itt automatikusan nincs egy régi nyomvonal segítségként. A meglévő technológiák tehát célszerűen úgy csoportosíthatók, hogy megkülönböztetünk menet közben és az indítógödrön keresztül irányt tartó technológiai eljárást.

 

A NO-DIG építések közös sajátossága, hogy helyes kivitelezés esetén egyenértékűnek fogadhatók el a hagyományos építési móddal. Mindegyiknél a leendő nyomvonalat nagyon alaposan elő kell készíteni, mert könnyen adódhatnak váratlan helyzetek a föld alatt (talajréteg, kőzetek, műtárgyak, egyebek), ami miatt meghiúsulhat a technológia további folytatása.

 

Alkalmazásukat tekintve a vezérelhető építési technológia hosszabb vezeték építésére, míg a földkiszorítós eljárások inkább átvezetések építésére használatosak.

 

1.1. Hidraulikus fúrás, vezérelhető fejjel (FLOW-TEX, GRUNDODRILL):

 

Az eljárás 1986 óta terjedt el Európában, és több továbbfejlesztés után ma már nagyon kedvelt és igen gyakran használt technológiai eljárás. Nagy és vitathatatlan előnye, hogy a hagyományos építési móddal teljesen egyenértékű eljárás.

 

A technológia rendszerint három ütemben kerül alkalmazásra. Az első ütemben a fúrás egy bentonit tartalmú fúrózagy szuszpenziót háromdimenziós irányban kilövellni képes fúrófejjel halad előre, amelyet elektromágneses úton a talajfelszínről vezérelnek. A nagy nyomással kiáramló zagy kivágja maga előtt a talajrészecskéket. Egy részük a fúrózaggyal együtt visszaáramlik az indítógödörbe, másik részük tömöríti, stabilizálja a mikroalagút falát.

 

A célgödör elérése után a második ütemben a fúrófejet fúvókákkal ellátott bővítőfejre cserélik, melyet az indítógödör irányába, tehát visszafelé mozgatnak, miközben a fúrózagy az első ütemben készített pilótafurat átmérőjét a kívánt méretre felbővíti.

 

A harmadik ütemben még egyszer áthúzásra kerül a bővítőfej és mögötte egyidőben behúzásra kerül a kívánt méretű KPE vagy acél anyagú új vezeték.

 

Műszaki specifikáció:

·         behúzható csőhossz: 20-500 fm

·         átmérő tartomány: DN 25- DN 600

·         fektetési sugár: 10-45 m

·         fektetési mélység: 0,5-15 m

 

Előnyök:

·        az új csővel megegyező műszaki értékű megoldás

·        termelékeny módszer

·        az irányíthatóság miatt íves szakaszok is építhetők

·        patakok, folyómedrek, vonalas műtárgyak alatt kiválóan alkalmas

·        nem zavarja a közlekedést és forgalmat

·        természetvédelmi területen is alkalmazható, környezetbarát

 

Hátrányok:

·        sziklás, mocsaras talajban nem alkalmas

·        KPE cső esetén védőbevonatot célszerű használni

·        Leágazásoknál, bekötéseknél bontás szükséges

 

Nehézségi pontok:

·        A leendő nyomvonal alaposan megtervezendő

·         A behúzott cső magas és mélypontjainak bemérése, üzemelhetőség biztosítása

 

1.2. Földkiszorítós eljárás (FÖLDRAKÉTA, GRUNDOMAT):

 

Az eljárással egy pneumatikus meghajtású kúp alakú un. ütőszonda (földrakéta) halad előre a talajban, miközben a meglévő hézagtérfogat miatt egyben tömöríti is azt. A haszoncsövet a szonda mögé kapcsolva juttatják be az így elkészített helyére. Az irányt az indítógödörben iránymérő műszerrel állítják be. Talajrétegváltásnál, földalatti műtárgy, vagy kemény ellenállás (pl. szikla) esetén az eredeti irány nem tartható. A technológia alkalmazásánál számolni kell az ebből eredő érkezési pontatlansággal és lehetőleg zsúfolt közművek megléte esetén kerülendő a használata. Előnyösen alkalmazható utak, vasutak, közművek alatti keresztezések megépítésénél, továbbá bekötések létesítésénél.

 

Műszaki specifikáció:

·         behúzható csőhossz: 50 fm

·         átmérő tartomány: DN 25-DN 200

·         alkalmazhatósági mélység: 0,8-1,5 m

 

Előnyök:

·         vonalas műtárgyak (utak, vasutak) alatti alkalmazása

·         új bekötések gyors készítése bontás nélkül

·         termelékeny módszer

 

Hátrányok:

·         sziklás, mocsaras talajban nem alkalmas

·        minden esetben védőbevonatot célszerű használni

·        nagyobb méretek elágazásainál és bekötéseinél bontás szükséges

·         közműrongálás előfordulhat

 

Nehézségi pontok:

·         a leendő nyomvonal előkészítse

·         a behúzott cső nyomvonalának kézben tarthatósága (magas-, mélypontok)

 

1.3. Csősajtolás (GRUNDORAM):

 

Az eljárás nem új keletű, lényege, hogy egy merev (acél, göv. vagy vasbeton) csövet tolunk egy indítógödörből a talajba, a csőben lévő földmagot pedig menetközben, vagy a teljes cső átsajtolása után különbözőképpen távolítjuk el a csőből (kézzel, sűrített levegővel, víznyomással). Az indítógödörben állítják be irányító műszerrel az előzetesen tervezett irányt, amit folyamatosan ellenőriznek. A sajtolási technológiák között annyiban van különbség, hogy a tolóerőt milyen technikával és hogyan biztosítják. A hidraulikus sajtoló berendezés a munkagödröt használja támasztófalként, a dinamikus beverő energiával dolgozó gépnek azonban nincsen szüksége támasztékra. A technológia használata főleg nagy átmérőkben kerül szóba és olyan létesítmények, átvezetések, gátak, utak, vasutak, közművek alatti keresztezések megépítésénél, amikor felbontásra nincs lehetőség.

 

Műszaki specifikáció:

·         átsajtolható csőhossz: 50 fm (lehet jóval több is, gépteljesítménytől függő)

·         átmérő tartomány: DN 80-DN 2000

 

Előnyök:

·         vonalas műtárgyak (utak, vasutak, gátak) alatti alkalmazása

·         a dinamikus beverő energiás eljárásnál nincs szükség támasztó falra

·         sokoldalú alkalmazási lehetőség

 

Hátrányok:

·         viszonylag nagyméretű az indító gödör

·         nagyobb méretek elágazásainál és bekötéseinél bontás szükséges

·         közműrongálás előfordulhat

·         főleg védőcsőként használatos

 

Nehézségi pontok:

·          a leendő nyomvonal tervezése, előkészítése

·          a sajtolt cső felületi védelme mindig megsérül

 

2. Csővezeték építése régi nyomvonalon, NO-DIG technológiák alkalmazásával:

 

A csővezeték építés régi nyomvonalon valójában rekonstrukciót, rehabilitációt jelent, hiszen a kitakarás nélküli (NO-DIG) eljárások a meglévő csövet újítják fel, olymódon, hogy a vezetéket csupán néhány helyen megbontva, azon keresztül egy másik, új belső réteget hoznak létre vagy ezekről a megbontott helyekről egy új, de kisebb keresztmetszetű csövet juttatnak be a régi vezetékbe.

 

Felújítás, rehabilitáció ('korszerűsítés,):

 

Felújításnak minősül az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll, az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak.

 

Felújításnak minősül a rehabilitáció (korszerűsítés) is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli.

 

A NO-DIG rehabilitációs eljárások használatának indokai:

 

Az üzemeltető számára a hálózat NO-DIG rehabilitációjának kérdése úgy merül fel, hogy adott egy részben a múlt maradék eleven történő rehabilitációs technikája miatt nagy mennyiségű elhanyagolt állapotú, de még funkcionális szempontból szükséges, többnyire fém anyagú vezetékhálózat. Ez a hálózat rendszerint városon belüli, burkolatos, forgalmas, sétáló utcák, stb. területen helyezkedi el, ahol a nyílt árkos építés komoly zavarás nélkül szinte lehetetlen. A belső lerakódások miatt sok esetben a vezetékek kapacitásuk 70%-át sem érik el és vízminőségi panaszokat, nyomáscsökkenéseket okoznak a fogyasztóknak, adott esetben még tűzoltási zavarokat is előidézhetnek. A megnövekedett EU követelmények és a pénzeszközök korlátozott rendelkezésre állása miatt olyan élettartam növelő rehabilitációs eljárást kell keresni, amely a gazdaságosságot szem előtt tartva a lehető legkevesebb pénzből a lehető legtöbb hálózati vezetéket újítja fel, de csak azokat, amelyeket szükséges. Az élettartam növelő rehabilitációs eljárásoknak a hálózati belső állapotát is alkalmassá kell tenniük a tartós vízminőség biztosítására.

 

A NO-DIG rehabilitációs eljárásokkal szemben támasztott követelmények:

 

·        legalább 35-40 év élettartam megnövelése

·         a bélelés és a régi cső együtt dolgozó szendvics szerkezetet alkosson

·         szélsőséges üzemállapot (pl. nyomáslengés, vákuum) esetén se legyen leválás

·         állandó, szabályos és hidraulikailag sima keresztmetszet biztosítása iránytörés esetén is

·         utólagos elágazás, házibekötés egyszerű és megbízható készíthetősége

·         kidolgozott és megbízható javítási technológiák

·         új vezeték fektetéséhez képest kevesebb bekerülési költség

·         a bontási helyek száma minimális legyen

·         rövid építési idő, kisebb forgalom és környezet zavarás

 

A fenti követelményeknek egyszerre maradéktalanul eleget tevő NO-DIG technológia nincs, de az egyes technológiák különböző mértékben teljesítik az elvárásokat, és az üzemeltetőnek kell a technológia alkalmazása előtt műszaki-, gazdasági-, üzemeltetési szempontból ezeket mérlegelni.

 

Mindenek előtt meg kell állapítsuk azt, hogy az eljárások közös jellemvonásaként meglévő régi nyomvonal felhasználása nem minden esetben jelent előnyt. Előzetesen tehát vizsgálni kell, hogy a későbbi üzemeltetést, javíthatóságot és karbantartást figyelembe véve ez a helyzet vállalható-e. (légtelenítők, elzárók, ürítők, tűzcsapok, stb. helyének felülvizsgálata)

 

A régi nyomvonalon történő NO-DIG vezetéképítést többféle csoportosításban lehet tárgyalni. Célszerűbbnek tűnik és a mérnöki gyakorlathoz közelebb áll a technológiai szempontból történő csoportosítás, amit a szakdolgozat is követ.

 

2.1. Csőroppantás (GIUNDOBUST, MAXI-BURST):

 

Az eljárást először az 1980-as években, Angliában fejlesztették ki a gáziparban rideg anyagú csövek (öntöttvas csövek) rekonstrukciójához. Később a csatornaépítésben használták, amikor a régi kőagyag ill. beton csatornákat nyomvonaluk megtartása mellett kellett ugyanolyan vagy nagyobb kapacitással helyreállítani. Ezt követően adaptálták a módszert a vízellátás területére is.

 

A módszer lényege, hogy egy repesztő ill. vágó szerszámot húznak át nagy teljesítményű hidraulikus berendezés segítségével a meglévő csővezetéken ( 1. kép). A szerszám összetöri a régi csővezetéket és annak darabjait sugárirányban kinyomja a talajba. A repesztő ill. vágó szerszám mögé kapcsolt, tekercsben kiszerelt KPE cső, mint új cső így behúzásra kerül, ami a régi csőnél -bővítő fejtől függően- nagyobb átmérőjű is lehet. A behúzással egy időben azonban a széttört csődarabok az új csövön sérüléseket, bemaródásokat okoznak. Ez ellen PP bevonattal védik a haszoncsövet.

 

A vágó szerszámmal végrehajtott felhasítás, ami acél és műanyag csövekre alkalmazható, nem eredményez széttört csődarabokat, így az ágyazás lényegesen jobb a repesztéses eljárásnál, de a haszoncsövet itt is célszerű PP bevonattal ellátni.

 

Műszaki specifikáció:

·         kb. 150 fm-ként indító gödrök

·         átmérő tartomány: DN 80-DN 300

 

Előny:

·         talaj független

·         az új átmérő akár nagyobb is lehet

·         termelékeny módszer

 

Hátrány:

·         rendkívül gondos előkészítést igényel

·         zsúfolt közműhelyzetekben társközmű rongálás nem zárható ki

·         a régi csövet össze kell törni, bent kell hagyni a talajban, mint hulladék (öv, ac) ágyazás, környezetszennyezés

·        javító idomoknál, bebetonozott csöveknél elakadás (váratlan feltárások szükségese)

·        védőcső szükséges

·        bekötéseknél bontani kell

·          csak egyenes szakaszokra alkalmazható nem tekinthető teljes értékű új csővezetéknek

 

Nehézségi pontok:

·          a csővezeték fektetéssel homlokegyenest ellenkező ágyazási technika

·          ezzel összefüggésben élettartam kérdés

  • a repedt darabok ellenőrizhetetlen elhelyezkedése a cső körül társközmű helyzet teljes körű és alapos ismerete

 

2.2. Csősajtoló eljárás:

 

Az eljárást Berlinben dolgozták ki. Lényege, hogy nagy teljesítményű hidraulikus berendezéssel a rideg anyagú (öntöttvas, ac, PVC, beton) régi cső az új csővel kitolásra kerül, miközben a célgödörben egy repesztőfej folyamatosan darabokra töri a régi csövet. Az összetört csődarabok eltávolításra kerülnek. Az új csővel történő kitolás esetén a megfelelő erőátadás miatt a technológiából következően megfelelő merevségű csövet kell használni, ezért duktil vagy acél cső jöhet számításba. Amennyiben a hidraulika és a repesztőfej egy munkagödörben van és a kitolás a hidraulika felé vonórudak segítségével történik az új cső KPE anyagú is lehet. Ez esetben azonban mindkét munkagödör mérete a hidraulikai berendezésével megegyezik. Az eljárás helyes kivitelezés esetén műszakilag egyenértékűnek tekinthető az új cső építésével.

 

Műszaki specifikáció:

·         kb. 150 fm-ként indító gödrök

·         átmérő tartomány: DN 25-DN 400

 

Előnyök:

·         talaj független

a régi cső maradéktalanul eltávolításra kerül

·         az új átmérő kissé nagyobb is lehet

·         zajszegény technológia

·         új csővel megegyező műszaki értékű megoldás

 

Hátrányok:

·         csak egyenes szakaszokra alkalmazható

·         leágazásoknál, bekötéseknél bontás szükséges

·         az induló munkagödör igen nagy, a behúzandó új cső hosszával azonos (min. 6 m)

 

Nehézségi pontok:

·          a behúzott csövek felületvédelmének biztosítása

 

2.3. Csőbehúzás:

 

A csőbehúzási eljárások közös sajátossága, hogy az új csőfektetéssel szinte egyenértékű műszaki megoldás születi, viszont ennek jelentősen csökkent keresztmetszet az ára. A legegyszerűbb technológia, amely egy új csövet tol vagy húz be a régi csőbe. Alapvető igény, hogy az új cső nem sérülhet meg a technológiánál és a keletkező gyűrűs teret ki kell injektálni.

Alapos és sérülésmentes kivitelezés esetén szinte teljesen egyenértékűnek lehet tekinteni az új csővel, a javíthatósági nehézségen kívül. (védőcsövön belüli javítás esete)

 

Műszaki specifikáció:

·         150 fm-ként indító gödrök

·         Átmérő tartomány: DN 80-DN 2000

 

Előnyök:

·        Talaj független

·        A régi cső érintetlenül a helyén marad

·        Új csővel megegyező műszaki értékű megoldás

 

Hátrányok:

·        Minden esetben csökkent keresztmetszet az eredmény

·        Csak egyenes szakaszokra alkalmazható

·        Műanyag cső behúzásánál rendkívül ügyelni kell a sérülés mentességre (központosító)

·        Leágazásnál, bekötéseknél bontás szükséges

·        A gyűrűs teret ki kell injektálni

·         Javíthatósági nehézségek (hiba behatárolása, javítás)

 

Nehézségi pontok:

·         A régi cső belső felületének előkészítése

·         A behúzás során felületi sérülés mentesség biztosítása az új csövön

·         A gyűrűstér kiinjektálásának műszaki megoldhatósága és ellenőrzése

·         A hőtágulásból adódó mozgás műszaki kezelése

 

Leggyakrabban alkalmazott technológiák:

·        Polipropilén védőburkolattal ellátott KPE cső behúzása

o   500 fm-ként indító gödrök

o   Tükörhegesztett kötésekkel

o   A behúzás során ügyelni kell a felületi sérülésekre (központosító használata)

        ·        Gömbgrafitos (duktil) öntöttvas cső behúzása

o   Húzásbiztos kötések alkalmazásával

o   A behúzás során felületi sérülések nem lehetnek (görgők vagy központosító használata)

o   150 fm-ként indító gödrök

      ·        Acél cső behúzása

o   Hegesztett kötésekkel

o   A behúzás során felületi sérülések nem lehetnek (görgők vagy központosító használata)

·        ÜPE (üvegszálas poliészter) cső

o   300 fin-ként indító gödrök

o   Húzásbiztos kötése alkalmazása

o   Központosító alkalmazása

 

2.4. Csőfelújítás:

 

Az előzőekkel szemben ebbe a csoportba több technológia tartozik. Közös vonásuk, hogy szoros illeszkedésűek (close-fit) a régi csővel és technológiájukból következően egyik sem fogadható el teljes értékű új csőnek, csupán élettartam növelő rehabilitációs technológiának.

 

A csőfelújítások technológia szempontból három fő csoportra oszthatók:

·       Bélelések

·       Emlékező (memória effektusos) eljárások

·       Tokjavítások

 

2.4.1. Bélelések:

 

A bélelési eljárások igen kedvelt és gyakran használt eljárások. Kedveltségük elsősorban a keresztmetszet csökkenés minimalizálásában és egyes technológiák viszonylagos olcsóságában keresendő. Teherbírási szempontból alapvetően kétfélék lehetnek. Egyrészt készíthetünk különféle belső bevonatot a helyszínen és felragaszthatunk a belső csőfalra különböző erősített tömlőket.

 

2.4.1.1 Helyszíni bevonatok készítése:

 

Cementhabarcs bélelés:

 

Az 1920-as években, az USA-ban jelent meg a helyszínen utólagosan készített cementhabarcsos technológia. Európában 1959-ben került és tömeges használatuk az 1960-as évek elejétől terjedt el. A legkiválóbb korrózióvédelmi bevonat, mivel magas pH-val rendelkezik, ezért passzíválja és korrózióállóvá teszi a fémet. Ez a korrózióvédő bevonat annyira bevált, hogy az új gömbgrafitos öntöttvas csövek belső felületét már gyárilag, a gyártási technológia részeként vonják be cementhabarccsal. A cementhabarcs béleléses technológia a fémanyagú csövek belső falára utólagosan (tehát helyszínen) hordja fel a cca. 5-10 mm vastagságú védőbevonatot.

 

Két különböző technológia ismeretes:

·         KISZORÍTÓS TECHNIKA, amelynél a habarcs egy belső zsaluként használt kalibrált tömlő és a csőfal közé kerül

·         CENTRIFUGALIS eljárás, amelynél egy magas fordulatszámon (1000-3000 fordulat/perc) forgó fröccsölős szórófej lövi fel a speciális homokadalékkal készült habarcsot

 

A felület DN<150 mm esetén narancshéj szerű, DN>550 mm esetén simítót alkalmaznak, ennél nagyobb átmérő esetén szerelőkocsiról kezelő által vezérelve történik a felhordás és simítás.

 

Az öntöttvas és acél csövek cementhabarcsos bélelése a nyugat európai csőhálózatokban igen gyakran végzett és kedvelt rehabilitációs gyakorlat. Amennyiben az alkalmazási feltételek teljesülnek (Jó statikai állapotú vezeték, jelentős belső lerakodás, kisebb mértékű belső korrózió), a vezeték funkció függvényében cca. 15­50%-os a bekerülési költség.

 

A hálózati szakemberek ezt a bélelési módot a fenti feltételek teljesülése esetén egyöntetűen jó élettartam növelő rehabilitációs gyakorlatnak tartják, továbbá a legolcsóbb és korrózióvédelem szempontjából a legjobb megoldás fém anyagú csövekre.

 

Műszaki specifikáció:

·        150-500 fm ként indító gödrök (átmérőtől függően)

·        Átmérő tartomány: DN 80-DN 1600

·        Bevonat vastagsága átmérőtől függően: 5-10 mm

 

Előnyök:

·        Talaj független

·        Az idős, de még jó statikai állapotú csöveket nem kell kicserélni

·        Passziválja a fémanyagot, jó korrózióvédelmet nyújt a csőfalnak

·        Az esetleges repedések a víz mész-szénsav tartalmának egyensúlya miatt öngyógyulóak

·        Kismértékű átmérőcsökkenés és hidraulikailag kedvező csőfal az eredmény

·        Bélelés után a későbbiekben puha szivacsos görényezhetőség lehetősége

·        A legolcsóbb rehabilitációs technológia (cement, homok, víz, berendezés)

·        Az 1920-as évek óta ismert és jól bevált módszer

·        A régi cső élettartamát bizonyítottan mintegy 30-40 évvel megnöveli

·        A régi cső érintetlenül a helyén maradhat

 

Hátrányok:

·        Lágy vizek esetén alkalmazása nem javallott

·        Erősen korrodált csöveknél a csőtörés veszélyt nem hárítja el, tehát itt nem jöhet szóba

·        A régi cső nyomvonala marad, mely némely esetben nem szerencsés

·        Főleg egyenes szakaszokra alkalmazható

·        Az összes bekötési helyet fel kell tárni és szabaddá kell tenni a habarcstól

 

Nehézségi pontok:

·        Az egyenletes rétegvastagság biztosítása simítás esetén

·         A megfelelő habarcs konzisztencia és tapadás biztosíthatósága

 

Epoxi bélelés:


Alkalmazása már 1988-óta elkezdődött Európában, de a műgyantának költségessége, állandó fejlődése és időállóságuk viszonylagossága miatt inkább alternatívaként használatos vízellátó hálózatokban. Használatuk ott kerül előtérben, ahol - elsősorban a lágy víz miatt - a cementhabarcs bevonat egyáltalán nem javasolt és nem jöhet szóba.

 

Műszaki specifikáció:

·         200 fm-ként indító gödrök

·         Átmérő tartomány: DN 80-DN 400

·         Bevonat vastagsága átmérőtől függően: 0,8-10 mm

 

Előnyök:

·         Az idős, de még jó statikai állapotú csöveket nem kell kicserélni

·         Ha ép a bevonat, jó korrózióvédelmet nyújt a csőfalnak

·         Lerakodásokkal szemben érzéketlen

·         Minimális az átmérőcsökkenés és hidraulikailag kedvező csőfal az eredmény kapacitásnövekedés

·         Bélelés után a későbbiekben puha szivacsos görényezhetőség lehetősége

·         A régi cső érintetlenül a helyén marad

·         Termelékeny módszer, gyors kikeményedés reakcióidő állítható be

 

Hátrányok:

·         Erősen korrodált csöveknél a csőtörés veszélyt nem hárítja el

·         A régi cső nyomvonala a helyén marad, ami nem mindig előnyös

·         Főleg egyenes szakaszokra alkalmazható

·         Nem zárható ki a bekötések eltömődése, ezért utólagos feltárás szükséges lehet

 

Nehézségi pontok:

·         A bennmaradó vízszemcsék, nedvesség teljes eltávolíthatósága

·         Az esetleges bármilyen okból létrejövő repedések a korrózióvédelmet meghiúsítják

 

2.4.1.2 Vékony szövettömlő behúzása és felragasztása:

 

1983-óta ismert, földrengés biztos eljárás, melyet Japánban a kisnyomású gázvezetékek szanálásához fejlesztettek ki. Európában 1989 óta alkalmazzák, magyarországi megjelenése először 1991-ben, Egerben történt.

 

A szőtt tömlő két részből áll. Radiális irányban spirálszerűen kialakított és axiális irányban is megerősített poliészterszálakból és egy polietilén tömlőből. Ez az összedolgozott un. szőtt tömlő a poliészterszálas felületével érintkezik a tisztított csőfal belső felületével, melyet műgyantával (epoxi) itatnak át ami hozzáköt a csőfalhoz. A gyanta a cső tokjainál lévő hézagokba és az esetleges meglévő repedésekbe egyaránt belemegy, amely együtt dolgozik az eredeti csővel. Az igen kis rugalmassági modolusú polietilén anyag pedig a lengések lelassításában jelentős szerepet játszik.

 

Műszaki specifikáció:

·         170-500 fm-ként indító gödrök

·         Átmérőtartomány: DN 300-DN 1000

·         30°-os iránytörés megengedhető

 

Előnyök:

·         A régi cső kisebb méretváltozásait, ovalitásait követi

·         Rendkívül kedvező hidraulikai simaság (k=0,01 mm)

·         Minimális keresztmetszet csökkenés

·         Utólagos bekötése építési megbízhatóan készíthető

·         Zajszegény technológia

·         Földrengés biztonság

 

Hátrányok:

·         Leágazásoknál, szerelvény beépítéseknél bontás és külön csomópont kialakítás szükséges

·         Utólagos javítási technológiák kiforratlansága

 

Nehézségi pontok:

·       Az egyes iránytöréseknél a felgyűrődés mentesség biztosítása

·         A tömlő kikeményedése és a régi csőfalra tapadás megfelelőssége

·       Élettartam kérdése

 

Az alkalmazott technológiák:

 

A víznyomócső hálózatban az alábbi (teherbírásuk és megszilárdulás utáni nyúlási képességük alapján) három változat használatos.

 

PROCESS PHOENIX ELJÁRÁS:

Az eljárás első lépéseként a csővezetéket kitisztítják. A tisztítás történhet 1000 bar feletti magasnyomású vázsugárral. Az előre meghatározott epoxi gyantát a béléscsőbe töltik. A kifordító dobba való feltekerés előtt a tömlőt egy mágorló hengeren vezetik át az egyenletes ragasztó elkeverés miatt. A kifordítást sűrített levegővel végzik. A tömlő haladási sebessége a kifordítás alatt 2-6 m/perc, amelyet a tömlőhöz kötött heveder segítségével szabályozunk. Ha a tömlő a szakasz végére érkezett egy mobil gőzfejlesztő segítségével forró gőz és levegő keveréket vezetünk a béléscsőbe. A kőközlés hatására az epoxi gyanta 3-4 ára alatt kikeményedik. A hűtési fázis végén a béléscsövet levágjuk, és a végeit lezárjuk. A helyi csatlakozásokat belülről robottal nyithatjuk meg.

 

Műszaki specifikáció:

·         Alkalmazási tartomány: DN < 300 mm

·         Tubetex rugalmas műanyag szálas szövettömlő, műgyantával átitatva

·         Falvastagság: 2-6 mm

·         A belső nyomás nagy részét a régi csőnek adj a át

·         Bélés és nem cső, teljesítménye függ a cső korróziós állapotától

·         A tágulás a régi csőköpeny megszűnése után cca. 10%

·         A kívülről jövő terhelést nem viseli (talajvíznyomás)

·         Hőre lágyuló bevonat

·         500 fm-ként indító gödrök

 

COMBI LINER:

 

A Combi-Liner az előző technológia egy másik változata. A külső terhelés felvételével a régi csövet statikailag pótolja és az egyidejűleg meglévő nyomásfokozatokat PN 10-ig realizálja.

 

Műszaki specifikáció:

·         Alkalmazási tartomány: DN 300-DN 400

·         Tubetex rugalmas, filccel erősített műanyag szálas szövettömlő, műgyantával ragasztva

·         Falvastagság: 8+3=11-12 mm, dupla filc esetén 24 mm.

·         A belső nyomás cca. 20 %-át adja át a régi csőnek

·         Bélelés és nem cső, teljesítménye függ a cső korróziós állapotától

·         Tágulás a régi csőköpeny megszűnése után cca.1,25

·         A kívülről jövő terhelést j ól viseli (talaj víznyomás)

·         500 fm-ként indító gödrök

 

NORDPIPE:

 

A NORDPIPE megszilárdulás után a minimális tágulási képességével önálló csőként működik, a terhelések felvételével a régi csövet statikailag teljesen pótolja. Főleg nagy átmérőjű öntöttvas csövek felújításához kínál ígéretes megoldást.

 

Műszaki specifikáció:

·         Alkalmazási tartomány: DN> 400 mm

·         Nem szövött, kettős üvegszálas réteg, filccel erősítve, PES (poliészter) gyantával átitatva

·         Falvastagság: cca. 6-8 mm

·         A belső nyomás cca. 3%-át adja át a régi csőnek

·         Kikeményedés után önálló teherviselésre alkalmas

·          Szakítószilárdsága 4 szerese a Combi Linernek, szakadási nyomás: 43 bar

·          Tágulás a régi csőköpeny megszűnése után cca. 0,32

·         Kisebb csőméret változásokat jól követi

·         Nagy rugalmas modolus

 

2.4.2 Emlékező (memória effektusos), szoros illeszkedésű (close-fit) felújítás

 

2.4.2.1 U-LINER, COMPACT PIPE eljárások:

 

Horpasztott, kisebbre alakított PE cső behúzása, majd helyszíni visszaalakítása. A szoros illeszkedésű (close-fit) eljárásban a kör profilú polietilén csövet tengelyirányban U vagy C formára hajtják össze. Ezáltal csökken a cső átmérője, így könnyen bejuttatható a felújítandó vezetékbe. Miután a csövet behúzták, gőzzel melegítik fel. A polietilén emlékezőtehetségének következtében a cső ismét felveszi eredeti kör formáját. A lehűlési folyamat során a béléscső szorosan rásimul a régi cső falára (close­fit). A close-fit eljárás eredménye egy statikailag önhordó és terhelhető cső, de a polietilén anyag előzetes hőkezelésével és többszörös hajlításával létrejövő feszültség halmozódások miatt minősége és élettartam kilátásai vitatottak.

 

Műszaki specifikáció:

·        Átmérőtől függően:150-700 fm-ként indító gödrök

·        Átmérő tartomány: DN 100-DN 400

 

Előnyök:

·        Talaj független

·        Minden csőanyagra használható

·        A régi cső érintetlenül a helyén maradhat

·        Rendkívül kedvező hidraulikai simaság

·        Csatlakozásoknál j ól köthető

 

Hátrányok:

·        Csökkent keresztmetszet az eredmény

·        Leágazásoknál, bekötéseknél bontás és külön csomópont kialakítása szükséges

·        Utólagos leágazás készítésénél köpenycső eltávolítása

 

Nehézségi pontok:

·        Élettartam kérdések

 

2.4.2.2 ROLL-DOWN eljárás:

 

Az eljárás lényege, hogy a kör profilú polietilén csövet radiális irányban egy szerszámon keresztülhúzva nőközlés mellett összenyomjuk. Ezáltal koncentrikus alakban csökken a cső átmérője mintegy 10%-ot, így könnyen bejuttatható a felújítandó vezetékbe. Miután a Csövet behúzták, a polietilén memória hatásának következtében a cső ismét felveszi a kör formáját. Ezt a hatást alacsony víznyomással érik el.

 

Műszaki specifikáció:

·        Átmérőtől függően:150-700 fim-ként indító gödrök

·        Átmérő tartomány: DN 100-DN 500

·        Minden csőanyagra használható

 

Előnyök:

  • Talaj független
  • A régi cső érintetlenül a helyén maradhat
  • Kedvező hidraulikai simaság

 

Hátrányok:

·         Csökkent keresztmetszet az eredmény

·         Utólagos leágazás készítésénél köpenycső eltávolítása

·         Leágazásoknál, bekötéseknél bontás és külön csomópont kialakítása szükséges

 

Nehézségi pontok:

·         Élettartam kérdések

 

2.4.3 Tokjavítás, toktömítés (csak járható átmérőkben, DN>500):

 

Az eljárást csak j árható átmérőkben lehet alkalmazni. Kizárólag a tokok környezetében végzünk felújítást a csövön, oly módon, hogy a csőbe bejutva a tokhézagot belülről valamilyen módon lezárjuk.

Ezt alapvetően két módon érhetjük el: mandzsetta belső felerősítésével, ill. belülről való kitömedékeléssel. A technológiát csak akkor gazdaságos használni, ha a vezeték egyéb részei jó állapotban vannak.

 

Műszaki specifikáció:

·        Átmérő tartomány: DN>500 mm

·        Nyomásfokozat: l5 bár

·        Minden csőanyagra használható

 

Előnyök:

·        Talaj független

·        A megépített lebúvó nyílások későbbi ellenőrzésre, tisztításra is használható

·        Átmérő csökkenés csak a tok környezetében

 

Hátrányok:

·        A belső korróziót nem akadályozza meg

·        Későbbi mechanikus tisztítás komplikáltabb

 

Leggyakrabban alkalmazott technológiák:

 

2.4.3.1 COMBAS, WECO vagy AMEX eljárás:

 

Egy 6 mm vastag, 75 Shore keménységű gumi mandzsettát erősítünk fel a tokhézag lezárására, melyet rozsdamentes acél szalaggyűrűvel feszítünk hozzá a csőfalhoz, belülről történő kivitelezéssel.

 

2.4.3.2 ISOBAU eljárás:

 

Speciális, belülről történő rugalmas eljárás, amely elsősorban feszített vasbeton vezeték tokszivárgására lett kifejlesztve és sikeresen alkalmazva. A rugalmas hézagolású eltömítés után körkörösen, átlapolással un. Hypalon - nagy szilárdságú és nyúlású ­szalaggal zárjuk le a tokhézagot, melyet Sikadur-Combiflex vagy egyéb speciális - akár nedves betonfelületre is kötni képes - epoxi tartalmú anyaggal ragasztunk fel.

 

Összefoglalva a NO-DIG technológiákról:

 

  • A NO-DIG eljárások alkalmazásakor, akkor járunk el helyesen, ha a költségeket az új csőfektetési árakhoz mérjük, és figyelembe vesszük azt az állásfoglalást, miszerint közel fele élettartamú megoldásért nem fizetünk az 50%-nál többet
  • NO-DIG technológiát csak akkor alkalmazzunk, ha az előnyök, hátrányok vonatkoztatásában pozitív mérleg állítható fel
  • Kivételt képez az az eset, ha a kitakarásos eljárás nem jöhet szóba
  • Tegyünk különbséget elosztó-vezetéki, ill. fő- és gerincvezeték esetén szóba jöhető technológiák között

 

Előnyök:

·         Bizonyos körülmények között olcsóbbak

·         Vannak esetek, amikor. alkalmazásuk kizárólagos

·         Termelékenyek

·         A régi csövet vagy használják, vagy megsemmisítik

·         Alulterhelt hálózatoknál a keresztmetszet csökkenés még kívánatos is

·         Műanyag bélelés esetén hidraulikailag sima felületet kapunk, amelynek későbbi szivacsos, öblítéses tisztítása előnyös

 

Hátrányok:

  • A javítási technológiák lényegesen komplikáltabbak és technológia függőek
  • Vitatott az élettartam
  • Szigorúbbak a követelmények a tervezéssel szemben